Kontinensünk egyik legtarkább madara. Fejének elülső része a homloktól a szemek hátsó vonaláig és a torka felső részéig piros. Magevőhöz képest hosszú, egyenes lefutású és hegyes csőre elefántcsontszínű. Pofái a fejtetőtől a torokig fehérek, a tarkó a nyak közepéig fekete. Háta barna, a farkcsík fehér, közepesen villás farka fekete, a tollak hegyén fehér folttal, a szélső farktollakon fehér tükörrel. Begye és testalja fehér, a mell két oldalának barnás területe nem összeérő mellszalagot alkot. A szárnytollak feketék, hegyükön fehér folttal, középen sárga tükörrel, ami repülés közben még feltűnőbb. A hím és a tojó nagyon hasonló, elkülönítésük elsősorban kézben (gyűrűzéskor) lehetséges.
A fiatalok finoman sávozott, szürkésfehér fejéről egyaránt hiányzik a fekete, a piros és a fehér szín is, a fajra jellemző sárga-fekete-fehér szárnymintázat azonban már ekkor is jól látszik.
Elterjedési területe Nyugat-Európától Közép-Ázsiáig terjed, de fészkel Afrika északi részén is. Északi elterjedésének határa Közép-Finnország. Természetes elterjedési területén kívül betelepítették Dél-Amerikába és Ausztráliába és sok szigetre is.
Gyakorisága és hatalmas, a legfrissebb adatok alapján mintegy 26,5 millió km2-es elterjedési területe miatt pontos világállománya nem ismert, becslések szerint ez 100-160 millió egyed lehet, melynek valamivel több mint fele Európában él. Magyarország egyik leggyakoribb fészkelő madaraként hazai állománya 622-763 ezer párra tehető és mérsékelt növekedést mutat.
Élőhely
A tengelic a fákkal és nyílt gazosokkal tarkított sík és dombvidéki élőhelyeket kedveli, az erdőségek zárt belső részeit kerüli. Mivel a lakott területek is alapvetően ilyen mozaikos élőhelykínálattal rendelkeznek, a településeinken, még a belvárosokban is jól érzi magát.
Táplálkozás
Speciális, rendkívül hegyes végű csőre és kis termete alkalmassá teszi, hogy a különféle gyomnövények (üröm, disznóparéj) csúcsán megkapaszkodva a legapróbb magokhoz is hozzáférjen. Különösen kedveli a bogáncs és az aszat, a fák közül a platán és a nyár termését. Fiókáit apró rovarokkal (például levéltetvekkel), hernyókkal és lárvákkal is eteti.
Költés
Finom növényi szálakból és állati szőrökből épülő fészkét többnyire fákra, 3-8 m közötti magasságba építi. Évente két, alkalmanként három fészekalja is lehet. Általában öt tojást rak. A tojó kotlik, miközben a hím eleséget hord neki. A fiókákat mindkét szülő eteti.
Vonulás
A hazai állomány többsége állandó, a rövid távú vonuló példányok csak Dél-délkelet-Európáig repülnek, fő telelőterületük a Balkán-félsziget. Kontinensünk északi térségeiből sok madár érkezik hozzánk telelni évről évre.
Veszélyeztető tényezők
A tengelic állománya enyhén növekvő tendenciát mutat, amit a faj alkalmazkodóképessége, emberkövető magatartása is segít.
A kedvező állományadatok ellenére minden bizonnyal sok tengelic (is) áldozatául esik a költési időszakban történő fakivágásoknak évről évre. Az intenzív mezőgazdaság, illetve a települési zöld felületek csökkenése és minőségének romlása veszélyezteti táplálékbázisát.
Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület - Az év madara 2017