Címlap Az év madara és fája A mezei juhar az év fája 2014-ben
A mezei juhar az év fája 2014-ben PDF Nyomtatás E-mail
Írta: bk   
2014. április 06. vasárnap, 00:00

A juhar nemzetség szürke eminenciása

Szinte az egész országban megtalálható, gazdasági szempontból általában gyomfaként kezelt, de a klímaváltozás miatt nagyobb figyelemre érdemes fafajt, a mezei juhart választotta az év fafajának 2014-ben az Országos Erdészeti Egyesület. A szakmai közönség szavazati alapján idén 19. alkalommal megválasztott év fájának az adott évben nagyobb figyelmet szentel az erdészeti szakma és kutatás, bemutatása az erdei iskola programok és az erdészeti ismeretterjesztés kiemelt témája.

Sík- és dombvidéki erdőtársulásainkban és a kultúrkörnyezetben egyaránt elterjedt, jól alkalmazkodó fafajt, a mezei juhart választotta az év fafajának az Országos Erdészeti Egyesület. A hazai őshonos juharfajok szürke eminenciásaként a mezei juhar 500 méteres tengerszint feletti magasság alatt szinte mindenütt megtalálható az országban, karéjos levele, ősszel hulló, ún. ikerlependék termése (amelyből a gyerekek „kakasorrot” formáznak) széles körben ismert.

A mezei juhar elterjedésének súlypontja Közép- és Dél-Európában található. Megjelenik Észak-Afrikában vagy a Skandináv-félsziget déli részén is, de érdekes módon hiányzik vagy csak szórványosan jelenik meg az Ibériai- vagy a Peloponnészoszi-félszigeten. A fejlődéshez szükséges hőigényével magyarázható, hogy hiányzik a magasabban fekvő hegyvidéki területekről, így az Alpokból vagy a Kárpátokból.

A mezei juhart idősebb korban ma zömében 10–15 m magas egyedei képviselik, holott jó termőhelyeken akár a 20–30 m magasságot is elérheti. Ilyen példányokat ma már alig lehet találni, mivel évszázadok óta ún. gyomfaként kezelik, s a gyengébb minőségű termőhelyekre szorították vissza. Életkora tekintetében is a mai egyedek alapján nehezen hihető, hogy akár 150–200 évet is megélhet e fafaj. Magyarország legnevezetesebb mezei juhar egyede a gyulai vár melletti parkban áll. A hagyomány szerint e közel négy méter törzskerületű, vihar tépázta fa alatt komponálta Erkel Ferenc a Bánk bán dallamát.

Görbe, sok helyen elágazó, sokszor csavarodott törzse miatt a faipar nem kedveli. Faanyaga egyébként kemény és félnehéz, vöröses árnyalatú, szép rajzolatú. A hullámosan futó farostok miatt korábban fodor juharnak, csipke juharnak is hívták. A fodros faanyagból korábban furnérokat, gépalkatrészeket (fogaskerékfogakat), kerékabroncsokat, faedényeket, állványokat, tubákos szelencéket, fegyveragyat, malomkeréktengelyeket, kaszanyelet, kalapácsnyelet, vesszejéből ostornyelet, puskavesszőt, gyökeréből fapipát készítettek. Ma jobbára csak tűzifának hasznosítják értékes faanyagát. Lassú növekedésű fafaj, ami a visszavágást, nyesést is jól elviseli. Ennek köszönhetően helyenként élősövényeket, élőfalakat neveltek belőle. A leghíresebb ilyen 10 m magasságot elérő kertépítészeti elem a bécsi Schönbrunni-kastély parkjában látható. Törzse édes nedvet tartalmaz, amelyből korábban a törzs megcsapolásával cukrot főztek.

A mezei juhar az éghajlati szélsőségeket, az erős téli hideget és a tartós szárazságot jól elviselő fafaj. Könnyen bomló avarjával, árnytűrésével és árnyalásával, a vadrágásnak való ellenállásával a hazai lomboserdők hasznos elegyfája, ami a jövőben nagyobb figyelmet érdemel. Azért is, mert az egyre melegedő klímában nagy szükség lehet egy ilyen ellenálló fafajra!

Módosítás dátuma: 2014. április 06. vasárnap, 07:51
 
teaagostyan, Powered by Joomla!; Joomla templates by SG web hosting