“A történelem során gyümölcsoltó-gallyak és szőlővesszők igen nagy és állandó vándorlásban voltak, különösen magyarországi oltógallyak voltak keresettek, nagy ajándéknak számítottak, királyi udvarok küldözgették .” Andrásfalvy Bertalan
Stratégia
A stratégiával a KmGyH szerepét kívánjuk tisztázni és tudatosítani mind a hálózat tagjai, mind mások (intézmények, szervezetek, személyek) számára. A stratégiával továbbá jelezni szeretnénk, hogy
- a gyümölcsészet a vidék fejlődésének, a tájak újraszerveződésének és a vidéken élők életlehetőségének egy meghatározó eszköze,
- a KmGyH olyan közérdeket szolgál, amely kiegészíti a gyümölcsészettel foglalkozó államigazgatási és szakmai intézmények tevékenységét, így kézenfekvő az azokkal való együttműködés
- nem halasztható tovább, hogy a gyümölcsészet választ adjon az egyre nyomasztóbb globális jelenségekre – mind a mögötte álló gondolkodás- és életmóddal, mind a gyümölcsészet művelési módjával.
A stratégia célja az intenzív gyümölcstermesztés által generált problémák megszüntetése, amely azonban nem a problémákra adott egyenkénti megoldásokkal történik, hanem új gyümölcsészeti rendszer kiépítésével. Ha az egyenként sorra vett problémákra külön-külön keresnénk választ, akkor szükségszerűen belesodródnánk annak a rendszernek a kényszerpályáiba, amelytől szabadulni szeretnénk. A kiépíteni kívánt új gyümölcsészeti rendszert „alkalmazkodó gyümölcsészetnek” hívjuk az a legfőbb jellegzetessége alapján, hogy három irányba is igyekszik alkalmazkodni (igazodni):
- A tájhoz (a táj rendjéhez), ahol a táj az az „egész”, amelynek a gyümölcsös a „része”.
- A tájban élő emberhez (gyümölcsészhez), aki mind a táj, mind a gyümölcsös részeként él (miközben más rendszereknek is része).
- A gyümölcsös termékeinek fogyasztóihoz (a fogyasztói igényekhez), akik a táj, a gyümölcsös és a gyümölcsész környezetét alkotva átveszik a gyümölcsösből kikerülő termékek egy részét (a fölösleget vagy a szándékosan, továbbadásra előállított többletet).